Jaqueline és Chloé

- Nagyon jól csinálod, Jaqueline – mondta suttogva, incselkedve, miközben a farkát a fenekemhez nyomta.

Megálltam egy pillanatra, de aztán utasított, hogy folytassam a föld súrolását. Izzadt a homlokom és újabb meleg hullám kapott el. Végigvezette tenyerét a gerincvonalamon és megmarkolta a nyakam egy határozott mozdulattal. Úgy húzott mindeközben magához, mintha pénisze bennem járna. De nem, mindketten felöltözve térdepeltünk a szőnyegen.

- Vedd le a jelmezt, Jaqueline… - suttogta a fülembe a következő utasítást.

Szótlanul követtem kérését: levettem a takarítónénis szexi öltözékem. Fél kézzel segítette le a bugyimat, miközben másik tenyerébe bal mellemet rejtette el. Nyelvvel cirógatta a bimbóm, majd finoman hörögve újból megszólalt: - Istenem, de nedves a bugyid. – markolta a nedvességtől átitatott csipkét és beleszagolt. Bele volt bolondulva teljesen a helyzet adta élménybe.

Ez volt az a pont, amikor belőlem is ösztönösen feltört a vágy, hogy magáévá tegyen. Őrülten akartam őt, minden porcikámmal. Ujjal kényeztetett, combjaim megfeszültek és kéjesen nyögtem fel a szobában. Láttam a tekintetét, láttam rajta, hogy maximálisan kíván. Mélyeket pislogott és sóhajtozott. A csiklóm forrón adta magát át a kényeztetésnek, ujjbegyei csak úgy siklottak rajta. A körkörös játék közben néha mélyen a hüvelyembe dugta két ujját és figyelte az arcom reakcióit.

- Tetszik? Bejön ez neked? – puhatolózott.

Finoman összefutottak a homlokom ráncai és egyre hangosabban nyögtem. Nem pihent egy pillanatra sem.

- Imádom a pinád, Jaqueline! – mondta ki gátlástalanul. Pillanatokon belül elélvezett, rögtön azután, hogy végignézte az én orgazmusom.

Másodpercekig tartó hatalmas csend következett. Összeszedtem a földről a szexi jelmezt és visszaadtam neki. Majd felöltöztem. Nézte, ahogy lehajolok, majd egyszer csak megszólalt.

-Várj! Ne vedd fel. Add nekem a bugyid.

Szótlanul néztem őt és átnyújtottam a tangát. Nem tudtam neki ellentmondani. Nem is bántam… hiszen ez azt jelenti, hogy stimuláló eszköznek akarja használni akkor is, ha nem fogunk többé találkozni.

Amúgy meg soha más esetben sem tudtam vele vitázni. Főleg úgy nem, hogy utánam engedjen. Mindig neki kellett igaza legyen. Nem egyszer feszültünk egymásnak, és mindig sikerült kihoznia belőlem az indulatosságot. Gyűlölve szerettem. Vagy szeretve gyűlöltem… Nem tudom eldönteni. Azt viszont tudom biztosan, hogy már akkor megfogott benne valami, mielőtt még együtt dolgoztunk volna az általa felkínált projekten. Az otthonomhoz közel volt a munkahelye és mivel minden reggel összefutottunk az utcán, egy idő után már köszöntünk is egymásnak. Aztán eljött az a nap is, amikor végre tartalmasabban is beszélgettünk. Őrjítően meleg nyár volt abban az évben, én pedig betértem egy pohár sörre az egyik lokálba. Ott volt ő is. Gondterhelten hajolt a laptopja fölé. Egy ristretto gőzölgött mellette, és egy szál cigaretta fityegett a szájából. De nem volt meggyújtva.

- Bogárkám, hoznád már azt a tüzet? – szólt oda a báros kishölgynek. - Még ma, ezen a szép meleg nyári napon szeretném a füstjeleket elküldeni az amerikai indián testvéreimnek, hogy legyen idejük időben összekészíteni a karácsonyi ajándékcsomagjaikat számomra.

Nem bírtam ki: kuncogtam a humoros beszólásán. Ekkor rám nézett és széles mosollyal nyugtázta, hogy ott lát.

- Szívesen adok én tüzet, én is dohányzom – javasoltam.

Kivonultunk a lokál elé és megálltunk a hamutálca mellett, majd cigit gyújtottunk.

- Ha sikerült elküldeni a karácsonyi ajándékok listáját az amerikai indián testvéreknek, nem lehetne kérni egy kis esőt is? – próbáltam felvenni humorosan vele a fonalat.

- Dehogynem- lelkesedett. Kék szemeivel végigmért. Izgalmas nézése már akkor megfogott. Mai napig is, ha becsukom a szemem, látom magam előtt. Néha a vesémig látott velük és őszinteségre kényszerített, máskor olyan melegséggel nézett rám, mint egy igazi jóbarát.

A beszélgetés a szakmák felé terelődött és végül az is kiderült, hogy reklámkampányokhoz keres valakit, aki fellendítené a vállalkozását, annak hírnevét, és persze több bevételt eredményezne. Már pörögtek is a fejemben a variánsok. Látta rajtam, sőt tudta, hogy én már a felvetett probléma megoldásain gondolkodom. Abban maradtunk, hogy visszatérünk még rá.

Néhány nappal később újból összefutottunk és megkezdődött a közös munka. A formalitások után kidolgoztam egy tervezetet, és miután elfogadta az, teljes lendülettel álltam neki. Minden döntés előtt jóváhagyást kértem. Aztán szépen lassan kezdtek látható eredményei is lenni annak, amin két hónapja dolgoztam. Jelezte, hogy találkoznunk kellene, így az egyik reggel összefutottunk egy kávéra. Ekkor egy borítékot adott át. Pénz volt benne. Néztem rá és egyből válaszolt: 3% az új eladások után. "Legalább ennyi" – mondtam magamban, ugyanis ebben az elmúlt hónapban legalább háromszor akartam feladni. Én ugyanis még ennyire kekec embert nem láttam. És az volt a legfurcsább benne, hogy amikor eldöntöttem, hogy visszaadom a megbízást, mindig mondott vagy tett valamit, ami kedvesen hatott az érzékszerveimre és meglágyult a szívem. Például hozott egy "békülős ajándékot" vagy megdicsért a munka látványos eredményeiért.

Megköszöntem a borítékot és készültem eltenni. Ekkor odatolt egy másik borítékot is. Értetlenül néztem őt és mielőtt rákérdeztem volna, ismételten megszólalt, hogy bontsam ki. Nem írhatom le a pontos összeget, de rengeteg pénz volt benne.

- Mit kapok ezért a borítékért? –kezdte meg a játszmáját.

Próbáltam arra fókuszálni, hogy reklám szempontjából mit lehet ebből kihozni, de belevágott a szavamba.

- Nem, bogárkám. Nem érdekel. Az érdekel, hogy jár-e ezért az összegért nekem egy óra veled?

Naivan néztem őt. Azt hittem, csak viccel. Majd odadobtam egy választ én is, poénosan:

- Ezért még hármat is kapnál! All inclusive lenne, orál, normál, anál és még egy kényeztető masszázs is beleférne – nevettem fel.

Elkomolyodott, mélyen hallgatott, majd csalódottan jegyezte meg:

- Veled nem lehet komolyan beszélni.

- Miért, te komolyan beszéltél? – folytattam a poénkodást.

- Igen. – mondta röviden és kimérten. A hatalmas csend miatt újra a szemébe kellett néznem. Valóban komolyan beszélt. Végig is futottak az agyamon az általam felhozott ajánlatok jelenetei és elkomolyodtam.

- Majd megbeszéljük…- böktem ki egy semleges választ kínomban, csak hogy megtörjem azt a síri csendet.

- Rendben - állt fel és magamra hagyott a gondolataimmal.

Talán három nap is eltelt, mire sikerült átaludnom újra az éjszakákat. Folyton erre az ajánlatra gondoltam, főleg amiatt, hogy a borítéknyi pénz nálam maradt. Ott hevert az asztalon érintetlenül, és amikor utamba került, leültem és csak bámultam azt. Néha át is számoltam a benne lévő összeget. Sokszor átfutott az agyamon, hogy visszaadom és megköszönöm az ajánlatot… de utána azonnal eszembe jutott, hogy akkor valószínűleg a szakmai megbízásnak is lőttek. Azt viszont nem szerettem volna kiengedni a markomból… Úgyhogy alkalom adtán még a gondolattal is eljátszottam, milyen is lenne összebújni vele. Csak egyszer… Csak 3 óra, mint ahogy viccesen felajánlottam. Néha elfogadhatónak láttam, abban bízva, hogy erről senki nem fog tudomást szerezni. Igen… könnyű lesz abbahagyni egy ilyen intim viszonyt… Aztán elindult az elmélkedés a helyzet körül. Szakadatlanul jöttek elő a megválaszolatlan kérdések. Vonzódom-e annyira hozzá, hogy le is tudjak feküdni vele? Lehet szerelem nélkül olyan élményt nyújtani neki, hogy elégedett legyen a paktum mindkét fele? Lehet-e diszkréten kezelni az együttlétünket? Nem-e fog a markában tartani mindezzel? Egy adott ponton már annyira elkezdtek frusztrálni a kérdések, hogy inkább úgy döntöttem, visszaadom a pénztől dagadó borítékot. És érdekes módon a következő reggelen már újra meggondoltam magam. Ittam a kávét, egymás után gyújtottam a bűzrudakat és morfondíroztam. Majd mély levegőt vettem és meghoztam a végső döntést. A telefonomhoz nyúltam.

- Szia, én vagyok – mondtam gyorsan. – Azért hívlak, mert… hát gondolkodtam… és benne vagyok…

Meglepettség nélkül, magabiztos hangon mondta be a címet, szinte azonnal. Fél órát adott, hogy odaérjek. Ránéztem a karórámra: fél 10-re kell megérkezzek.

Szolidan öltöztem fel, semmi hivalkodó nem volt rajtam. A textil alatt viszont egy fekete csipke szett lapult. Kellően takarta a számomra hibás testrészeket, ugyanakkor kínálta a szemnek és kéznek a molett idomokat.

- Itt vagyok – hívtam fel újból.

- Nyitva az ajtó. Gyere be és zárd be belülről. A folyosó végén van a szobám, ott várlak – válaszolta a vonal másik végén, majd lezárta a társalgást.

Benyitottam a lakásba és követtem az utasításait. Besétáltam a szobáig, de közben kicsit körbe is néztem. Benyitottam egy félig kitárt ajtón. Egy fotelben ült és az ágy szélén ott hevert egy szexi takarító nénis jelmez is. És megkezdte velem ezt a különleges viszonyt…

Akárhányszor a zuhanyrózsa alatt álltam, bevillantak az emlékképek. Már egy hét is eltelt, de nem tudtam túllendülni az eseten. Hogy miért? "Csúnyán csőbe húzott" – gondoltam magamban. Játszott a pszichémmel. Ugyanis mielőtt elhagytam volna a lakását, egy újabb borítékot adott. Felkínált tehát egy lehetőséget a folytatásra, azonos játékszabályokkal. És azért dühöngtem belülről, mert végig úgy játszott velem az együttlétünkkor, hogy igenis vágyjak a folytatásra… Ugyanis nem dugott meg. Egy furcsa szexuális, jelmezes előjátékkal gerjesztette bennem a vágyat, és a kielégüléshez csupán az ujjait használta. Elélvezett anélkül, hogy farka az én mélységeimet járta volna meg. Olyan volt, mint éhezőnek adni egy falat kenyeret. Akarni kezdtem a következő falatot is, és nem tudtam magamnak se megmagyarázni, hogy milyen oknál fogva izgatta a fantáziám ily módon fel. És még valami nagyon zavart. Valami, amihez nem voltam hozzászokva... Eddigi kalandjaim vagy párkapcsolataim során az első együttlét után nem maradt el a kapcsolattartás. Emlékszem, hogy mindegyikük felhívott másnap és arról beszélgettünk - akár órákon át-, hogy milyen volt az előző éjszaka. Kedvesen érdeklődtek, visszajelzést vártak. Akarták, kérték a folytatást. Kimondták, utalások és hallgatások nélkül. De ő nem… egy üzenetet se küldött, egyszer sem hívott fel telefonon. Egy bizonytalan helyzetben hagyott és várt. Várt, mint a vadász a prédára… És ez a préda végül vette a telefont és megismételte a hívást.

- Mikor láthatlak újra? - kérdeztem tőle.

- Nem vagyok otthon. Egy óra múlva. Az ajtó nyitva lesz… - törte meg a csendet és adta meg a játszmájához a kezdő instrukciót.

Nem tudtam mire számítsak, kavargott bennem vágy, kíváncsiság, bizonytalanság, remény. Talán emiatt volt érdekes ez a helyzet. Taxit hívtam és újra a lakásához siettem.

Hasonló módon, a folyosó végén tágra nyitottam a szobaajtót. A fotelben ült megint, de mostmár teljesen levetkőzve. Egyik kezével magát simogatta, lassan, ráérősen. Másik kezével az ágy felé mutatott. Egy nővérke jelmez hevert rajta.

- Vedd fel, Chloé… - szólított meg. Kellemesen beleborzongtam abba, ahogy kiejtette az új nevemet. Elvettem a jelmezt az ágyról és a mellékhelyiség felé akartam venni az irányt. Megállított.

- Ne! Itt vedd fel. Előttem – mondta kimérten, ugyanakkor izgatottan várta azt, hogy mindezt végig is nézhesse. Eleget tettem neki, és ő békés, elégedett mosollyal dőlt hátra.

- Térdelj le… ide – mutatott maga elé. Kezében ott volt a farka, mereven. Megtettem: térdre ereszkedtem. Szemmagasságba került a férfiassága.

- Szopj le – szólt rám. Durván hangzott a szájából, de láttam rajta, hogy minden érzékével ki van arra éhezve, hogy ezt megtapasztalja.

Letettem egy párnát és ráereszkedtem lassan. Közben le nem vettem szeméről a tekintetem. Kezembe vettem és továbbra is a figyelmét szuggeráltam. Vártam, hogy most ő adja fel, váljon prédává. Ajkaim közé vettem makkját és lassan nyálammal megnedvesítettem. Majd szépen lassan teljesen elrejtettem számban. Még mindig őt néztem, a szemeire koncentráltam. Percek teltek el így. Egyre nehezebben vette a levegőt miközben azt nézte, hogy farka ki-be jár a számban. És egyszer csak becsukta a szemét és hátraengedte a fejét... Megadta magát. Onnantól kezdve csak a nyelvem és ajkaim közös játékára akart összpontosítani. Az előváladék édes íze az ízlelőbimbókon át felborzolta minden vágyamat. Hajamba finoman besiklottak az ujjai és ritmust diktáltak.

- Nagyon jól csinálod, Chloé… – suttogta. – Ne hagyd abba!

Tudtam, hogy azért kéri mindezt, mert hamarosan eléri az élvezet csúcsát. Erősebben markoltam. Felszabadítottam ajkaim rabságából és jobban ráfontam a kezemet. Nem tudta uralni a történéseket, pár mozdulat után markomba zárhattam spermáit. Bódultan nyitotta ki szemeit és bennem gyönyörködött. Törlőkendő után akartam volna indulni, de gyorsan kérdéssel igyekezett megállítani.

- Nedves a bugyid?

Szótlanul visszafordultam és lekaptam magamról. Az arcába vágtam, ő pedig mohón szaglászta, mint a nyomkövető kutya, amelyik szagot fogott. Izgatott a látvány, hogy mennyire betegesen ragaszkodik a legintimebb ruhadarabhoz.

- Nyalj ki… - törtem meg a csendet. Ezzel át is vettem az irányítást. Nézte, ahogy felkúszok az ágyra és ujjaimmal széthúzom szeméremajkaim. Nézte a csiklóm és nyalta a száját. Majd kipattant a fotelből és mohón rátapadt. Felnyögtem újra és újra. Túrtam a haját és erősebben magamhoz húztam a fejét. Nyelve olyan játékot kezdett meg, aminek nem akartam, hogy valaha is vége legyen. Mellbimbóim feszülten várták saját kezem kényeztetését, s eközben hüvelyizmaim teljesen összeszorultak. Megtapasztalhattam újból a teljes gyönyört…

Amikor egy óra múlva hazaértem, lelöktem az asztalra a kulcscsomómat és az újabb borítékot. Elégedett mosoly pihent az arcomon. Nem csak a megélt orgazmus miatt. Tudtam, hogy lesz folytatása ennek az érdekes kapcsolatnak, még akkor is, ha várakozással fognak telni az elkövetkezendő napok.

A kapott megbízáshoz tartozó reklámanyagjaim szinte naponta átküldtem e-mailben. Megkezdődött egy csendes, munkával telített időszak. A melóra próbáltam figyelni, a cigiszünetekben pedig leültem az asztalhoz és néztem a borítékot. Két hét telt el… Már fel akartam hívni néhány nap után, de próbáltam uralkodni magamon. Tudtam, ha látja rajtam a lelkesedést, akkor továbbra is ő irányít, a markában leszek. Így hát halogattam a telefonálást. Bíztam az ösztöneimben.

Hagytam a csendet elhatalmasodni magam körül, és szépen lassan egy újabb hetet tudhattam magam mögött. És akkor megszólalt a telefonom. Ő volt.

- Szia… - köszönt, de utána csend lett, kereste a szavakat. – Mikor láthatlak? –kérdezte meg végül.

Kimérten, de teljes elégedettséggel adtam meg a lakcímem.

- Negyed órád van, hogy ideérj. Az ajtó nyitva lesz... – zártam le röviden a beszélgetést. Ezt a szűkös időpontot csakis azért adtam, hogy végre én legyek az, aki miatt mindent megtesz, felhasználva a saját játékszabályait.

Amikor benyitott az ajtón, az ágyon talált. Lelkesen közeledett, mint egy kisgyerek a karácsonyfa felé.

- Ott van! – állítottam meg. - Vedd fel – mutattam a fotelemre.

Ott pihent rajta egy rendőring… Megtorpant és kérdőn nézett rám. Én pedig elégedetten elmosolyogtam magam… Végre fordult a kocka…

-vége-