Apuci

- Saját irodát kapsz – gombolta be az ingét a főnököm és elvonult rendbe szedni magát.

Megtöröltem a számat és abbahagytam a térdepelést. Miközben a melltartómat próbáltam visszakapcsolni, felém fordult és megölelt.

- Te vagy a világ legügyesebb kislánya – súgta elégedetten és megpaskolta az arcomat.

- Köszönöm, apuci – nyugtáztam a kijelentését. Tudtam, hogy ezt akarja hallani válaszul.

De hogyan is jutottunk idáig? Elmesélem…

Egyik reggel bambán kavargattam a kávémat az asztalomnál, és épp azon tűnődtem, hogy mennyire jól mennek itt dolgok. Megkaptam pár hónappal ezt a megbízást, és mint szabadúszó nagyon is jól jött az újabb szakmai tapasztalatszerzés. Ez a reklámcég ugródeszka számomra. Magdi kilépett a főnök irodájából és odajött hozzám.

- Figyelj csak, a főnök veled akar beszélni.

- Ideges? – kérdeztem elképedve. Ugyanis én még soha nem bosszantottam fel semmivel, amióta itt dolgozom. Nem szerettem volna, hogy ez változzon.

- Nem, inkább csak feszült az öreg – válaszolt Magdi és visszatért az irodaasztalához.

Letettem a kanalat és miközben igazgattam a blúzom, bekopogtam az iroda ajtaján. Hangos igen után bementem, leültem a szabad székbe és hallgatni kezdtem őt.

- Andikám, édesem, csillagom! Mondd csak, mennyit fizessek neked, hogy végre szoknyába járj be dolgozni?

Kínosan éreztem magam, nem értettem, hogy miért is gond, ha szövetnadrágban végzem a teendőm? Ugyanakkor a főnököm egy jópofa idős férfi, szereti a humor és szeméből sugárzik a huncutság. És nem utolsó sorban odavan a gyengébb nemért, mindig gavallér, mindig megértő velünk. Olyan, mintha kicsit mindenki apukája is lenne. Bármivel hozzáfordulhatunk, és ha tud, azonnal intézkedik és segít.

- Mi a baj a nadrággal? – kérdeztem értetlenül.

- Lányom, hát nem lenne vele semmi gond, ha nem takarná el azokat a szép combokat…- mondta hízelegve, majd kipattant a székéből. – Viccet félretéve, szeretném, ha szoknyára váltanál. Hozzá kell majd szoknod.

- Miért? – kérdeztem tőle, mint egy ötéves.

- Magdi átkerül a dizájn osztályra és az ügyfélkapcsolatnál megüresedik egy hely. Rád gondoltam azonnal. Neked jó a beszélőkéd, sajtósként meg könnyed alakítasz ki párbeszédet, az új ügyfelek meg többnyire férfiak…

- Értem én – vágtam a szavába – Minden fortélyt be akarsz dobni náluk, rajtam keresztül.

- Vág az eszed, kislány!- kacsintott és már nem is kellett tovább magyarázzon, megértettem azonnal, mi a célja mindezzel. Kezet rázott velem és megnyugodva tette kézfejemre a másik kezét is.

A megbeszélés után néhány nappal fontos, meglévő partnerek jöttek az ügynökséghez. Abban maradtam a főnökkel, hogy ezen a tárgyaláson már én is jelen leszek, hogy felvegyem a fonalat. Reggel 10-re kaptak időpontot. Terepmunkáról érkezve, 10 perccel előtte toppantam be a céghez. Láttam már messziről, hogy a tárgyalóterem foglalt. Bementem, azt gondolván, hogy már csak utánam várnak. De nem. Miközben lekaptam a zakóm és helyet foglaltam, észrevettem, hogy a főnök sehol. Visszamentem az irodájához, gondoltam szólok, hogy már mindenki itt van. Kopogtam és benyitottam. Azaz benyitottam volna, ha az ajtó nem lett volna bekulcsolva.

- Tárgyal valakivel? – kérdeztem az asszisztensét, aki nemet intett.

- Még nem érkezett meg.

- De ő már 8-kor itt szokott lenni.

- Tudom, próbáltam hívni telefonon többször is, de semmi.

Rossz előérzetem támadt. Annyira rossz, hogy még a gyomorszámba is belehasított egy fájdalom. Talán percek is eltelhettek, le-fel jártam, türelmet kértem az ügyfelektől és közben én is próbáltam elérni őt telefonon.

- Mi a címe? – kérdeztem végül az asszisztens. Papírra vetette és azzal én már szaladtam is ki az épületből taxit fogni.

Egy örökkévalóságnak tűnt ez az út. A háza Szatmárnémeti szélén, egy új lakóparkban volt, ott szálltam ki. A kapu nyitva volt. Bementem. Kopogtam a fő ajtón, de semmi nem történt. Végig vonultam a kikövezett sétányon, gondoltam bekukkantok a kert felől is. A hátsó ajtó is zárva volt. Megpillantottam az udvaron az autóját. Tehát elméletileg még itthon van. Újra kopogtam, de továbbra is eredménytelenül álltam ott. Megláttam egy létrát. "Remek, és én meg itt állok szoknyában, magassarkúban" – mondtam magamban, de közben már azon dolgoztam, hogy az ablak alá húzzam. Felléptem rá és benéztem az ablakon. Megijedtem. Elvesztettem az egyensúlyom, de kapaszkodtam, nehogy létrástól eldőljek.

- Itt vagyok! Főnök, itt vagyok!!! – dörömböltem az ablakon. – Máris hívok segítséget! – és azzal idegesen, rémülten tárcsázni kezdem a 112-est…

- Stabilizáltuk - mondta románul az orvos, 3 óra elteltével, miután a mentősök bevitték a főnökömet a kórházba. Ez idő alatt minden idegemet felemésztettem, hívtam az irodát, beszámoltam arról, hogy mi történt és biztosítottam új időpontot a ránk váró ügyfelek számára. Az asszisztens felkereste a családtagokat is, futótűzként ment a hír, hogy az öreg rosszul lett. Nem hagytam el a kórházat, vártam, hogy legyenek fejlemények. Futkosott a hideg és a meleg felváltva rajtam, leizzadtam százszor.

- Mi történt mégis? – kérdeztem, de válasz nélkül hagyott, mivel nem vagyok a hozzátartozója. Nagyon rosszul érintett. Küszködtem a könnyeimmel.

Közben megérkezett a fia, egy negyvenes, jó kiállású férfi, aki azonnal minden tájékoztatást megkapott az orvosi stábtól, és azzal el is vonultak a páciens szobájába. Rádöbbentem, hogy itt már nekem szerepem nincs, úgyhogy hazakullogtam, mint egy kutya.

Egész éjjel nem aludtam. Két falat kenyér ment le a torkomon. A reggelemet szemem alatti hatalmas karikákkal kezdtem meg a cégnél, de a rosszabb az volt, hogy minden munkatárs arra volt kíváncsi, hogy mi történt a főnökkel. Nekem meg újból és újból el kellett mondanom az eseményeket, pedig nem akartam. A gyomorfájás nem múlt el. Sőt, erősödött, amikor kávét akartam inni. Egy kétlábon járó szellemnek éreztem magam aznap, nem tudtam odafigyelni a munkámra, nem hallottam, ha hozzám szólnak. Hullámzott a tér a szemem előtt, bedugult a fülem, nem telt az idő. Néztem a telefonon a híváslistát: 42 alkalommal próbáltam elérni a főnököt egy nappal ezelőtt. Zavart ez az üresség és tétlenség, de főleg a tudatlanság. Ezért újra tárcsáztam. Fáradt, elhalkuló hangon szólt a telefonba.

- Szia, Andikám, mondjad…

Hevesen vert a szívem és próbáltam nyugodt maradni, hogy beszélhessek vele. Szerettem volna meglátogatni, közöltem is vele. Azt mondta, fogadhat látogatókat, mert már jobban van. Egy órán belül én már a kórházban voltam és az ágya szélén ültem. Úgy örültünk egymásnak, mintha évek teltek volna el azóta, hogy nem láttuk egymást. Csendesen beszélt hozzám, én meg ittam minden szavát.

- A fiam azt mesélte, hogy az egyik alkalmazott hívott segítséget… Köszönöm, neked! – s hosszan nézett rám. Nem bírtam tovább. Elgörbült a szám és kifakadt belőlem a hangos zokogás. Percekig hüppögtem és közben próbáltam felszabadulni a tehertől, levezetni a feszültséget.

- Nagyon megijedtem! Nem volt ott senki! Én nem tudtam bemenni és féltem, hogy elveszítettelek! És azóta se tudom, hogy mi történt! Mi történt? Rosszul lettél? Vagy betegeskedsz és titkolod a cégnél?

- Sss... nyugodj mostmár meg, kislány – hajolt előre, hogy arcomat a tenyerébe temethesse, és hogy a záporozó könnyek egy részét letörölhesse. Rátetem én is a kezem az övére, majd a mellkasához húzta és mélyen a szemembe nézett. Nagyon komoly volt. – Ez a szív még kellően erős, nem adja fel a harcot. Élni akar. Szeretni akar…

Áttolta kezemet az övével együtt az én mellkasomra. Megdöbbenve figyeltem őt.

- De mi a helyzet veled? – kérdezte, miközben a szívem tájáról a mellemre kalandozott a keze. – Te akarsz szeretni?

Nem tudtam, hogy mit is mondjak, hogyan fogalmazzak? Végül nem is kellett válaszolnom semmit, ugyanis forrón megcsókolt és simogatni kezdte a hátam, a vállam. Érződött az érintésein, a csókján, hogy tapasztalt ezen a téren, úgy közeledett hozzám, hogy az ijedséget és az aggodalmat békesség és vonzalom váltotta le. Kellemesen furcsán éreztem magam. Folyamatosan egy vonzó koros férfit láttam magam előtt, ugyanakkor a szakmai mentorságából apai gondoskodást áradt mindidáig. Hagytam, hogy annyiszor és úgy csókoljon, ahogy ő kívánja. Hagytam, hogy a keze a blúzom alá csússzon, hogy a térdemtől a combomig benyúljon a szoknyám alá is. Kívántam őt és akartam őt abban a pillanatban. Aztán feleszméltem, hogy itt nem biztonságos afférba kezdeni, így elhúzódtam végül.

- Ezt nyugodtabb helyen szeretném folytatni – böktem ki.

- Bocsánat, hogy erőltettem. Úgy lesz, ahogy és amikor akarod. – mondta bíztatóan.

Röviddel ezután elhagytam a kórházat és visszatértem a munkámhoz. Sok bepótolni valóm maradt, viszont mostmár oda is tudtam figyelni a teendőkre.

A könnyed infarktus hetén a főnök nem is jött be dolgozni. De telefonon szinte minden órában felhívott. Furcsa kombinációját hallhattam a munkaelosztásnak és a bókolásnak, és mindig mosolyogva tettem le a telefont. Valami történt. Megmozdult bennem valami érzés, legalábbis azt hiszem. Amikor visszatért ő is a céghez, behivatott az irodájába. Boldogan ölelt meg és utána rögtön a tárgyra tért:

- Andikám, kérlek, őszintén válaszolj nekem. Látsz valami esélyt arra, hogy találkozz velem munkán kívül is? Szeretnék több időt tölteni veled, megismerni téged, megtudni azt, mi tesz boldoggá. Tudom, hogy most ezt sértésnek is vehetnéd, de akkor is kimondom: anyagilag is akarlak támogatni. Nem, nem úgy, mint egy prostit, ne értsd félre. De ha vágysz valamire, kérlek, tudasd velem és megkapod tőlem.

Lábujjra emelkedtem a magassarkúmban és szájon pusziltam. Bólintottam, hogy nyitott vagyok a találkozásokra, de szeretném ugyanakkor, hogy a nagy korkülönbség miatt cégen belül legyen diszkrét a kapcsolatunk. A nyilvános megjelenés is legyen óvatos, amig nem vagyunk magabiztosak abban, hogy kapcsolatunkat nyilvánosságra hozzuk.

Ilyen helyzetbe még nem kerültem. Huszonévesként egy nyugdíjas éveihez közeledő férfi barátnője legyek. Egy olyané, aki már megtapasztalta az életet, gyerekei és unokái vannak. Évek óta megözvegyült, vagyonos, független és mindene megvan, amire én még csak most kezdek gyűjteni. Imponált, vonzott egy ilyen kapcsolat gondolata és kíváncsian vártam az alkalmat, hogy újra és újra találkozzunk. Beszélgetéseink során igyekeztünk mindent megtudni egymásról. A cégnél néha ajándékok érkeztek számomra, amik feldobták a napomat. Különösen az a csodás szívmedálos arany karkötő tetszett, amit onnantól kezdve minden egyes nap hordtam.

Egy este kimozdultunk vacsorázni. Kocsival jött értem és a vacsorarandi végén kedvesen megkérdezte:

- Velem töltenéd az éjszakát?

- Igen – válaszoltam boldogan. Becsúsztattam ujjaim az ő ujjai közé és hozzábújtam. – Már nagyon vártam ezt a pillanatot.

Kicsivel később már a főnököm házában voltunk. Megfogta a kezem és felvezetett a hálószobájába. Nem kapcsolta fel a villanyt, a kintről beszűrődő utcai fények adták meg a romantikus hangulatot. Órákig tartó szeretkezés vette kezdetét. Mindent megmutatott, mindent kipróbált a testemen, ami csak eszébe jutott. Az ujjait szopogattam, miközben újra és újra belémhatolt, a kakukkos óra ritmusos kattogását az én nyögésem, majd sikolyaim törölték el. Megtapasztaltam az első orgazmust. Olyan erősen tört fel belőlem a felszabadultság érzése, hogy örömömben még könnyeztem is. Majd mikor minden elcsendesedett, felálltam és cigarettát gyújtottam. Az ablakpárkányhoz léptem, beburkolózva a takaróba. Miközben a füstkarikák szálltak a csillagos ég felé, a főnök felkapcsolta a villanyt. Tekintete megpihent rajtam, viccelődött.

- Tévedtem, amikor azt hittem szoknyában szebbek a lábaid… Szoknya nélkül mégszebbek – bókolt.

Kuncogni kezdtem és elnyomtam a csikket. Visszabújtam melléje és együtt néztük a mennyezetet.

- Hogyan nevezzelek ezek után? – kérdeztem tőle. – A párnák között nem szívesen szólítanálak főnöknek. A keresztnevedet meg tudom, hogy nem szereted.

- Apuci – vágta rá szinte azonnal.

Meglepetten néztem rá és választ vártam, miért?

- Annyira szófogadó vagy mindenben, mint egy kislány. Másrészt engem ez… felizgat.

Először azt hittem vicc ez is, de láttam, hogy elkomolyodott és közben már a férfiasságát simogatta a takaró alatt. Odanyúltam én is.

- Na de apuci, mit csinálsz már megint?- érdeklődtem incselkedve, huncut nézéssel.

- Ah, te… ne csináld! – tiltakozott, de közben nem zárkózott el a folytatástól. Férfiassága újra égnek állt, én pedig lassan becsúsztam a takaró alá. Belekapaszkodott a hajamba, miközben ajkaim között eltűnt a pénisze…

Pár óra alvás után, a hajnali órákban megébredtem. Az orális kényeztetés sikerességének íze még mindig a számban volt. De nem bántam, sőt! Kedvem támadt úgy ébreszteni a társamat, hogy újra a takaró alatt vagyok. Amikor teljesen megkeményedett, már hallottam őt sziszegni. Félrelökte a takarót, hogy a hajnali világosságban bennem gyönyörködhessen. Kísértem tekintetemmel, ahogy figyel, majd visszaengedi a fejét a párnára. Egyszer csak félrehúzott, leszállt az ágyról és maga elé térdepeltetett. Folytattam az orális szexet mindaddig, amig egy heves zihálás közepette forró spermája meg nem töltött…

- Saját irodát kapsz – gombolta be az ingét és elvonult rendbe szedni magát.

Megtöröltem a számat és abbahagytam a térdepelést. Miközben a melltartómat próbáltam visszakapcsolni, felém fordult és megölelt.

- Te vagy a világ legügyesebb kislánya – súgta elégedetten és megpaskolta az arcomat.

- Köszönöm, apuci – nyugtáztam a kijelentését. Tudtam, hogy ezt akarja hallani válaszul. Majd hazamentem.

Szombat volt, így nem kellett dolgozni, egész nap pihenhettem. Folyamatosan bevillantak az éjszaka jelenetei. Úgy éreztem, elkapott a gépszíj, csak a szexen járt az eszem. Rajongtam a főnökömért, és az is nagyon imponált, hogy hatással vagyok rá. Bármit mondtam vagy kértem, azt mindig nyitottan fogadta és én is mindenben alárendeltem magam. Nem volt olyan, amit ha kért, ne tettem volna meg.

Hónapokig ment ez a titkos élet közöttünk: nappal munka-, éjszaka hálótársak voltunk. Az irodát megkaptam, a szakmai fejlődés és siker fölfelé ívelt. Egyenesben éreztem magam, még akkor is, ha senkinek nem mondhattam, hogy a főnököm az, aki minden éjjel csúcsra visz. A hétvégéket is részben együtt töltöttük, munkára hivatkozva elvonultunk a családjaink szeme elől és egy vidéki panzióban vagy egy szállodában újabb és újabb szexuális tapasztalatokra tettünk szert.

Egyik hétköznap reggel bejött az irodámba és lelkesen mesélt:

- Van egy meglepetésem számodra, este megkapod.

- Nem mondod el, mi az, apuci?

- Nem, nem! Majd este.

Hazudnék, ha azt mondanám nem csigázott fel vele teljesen. Alig vártam, hogy leteljen a műszakom, és hogy hazasiessek készülődni az estére. A legcukibb baby-dollt vettem fel, finom csipkéből. Ő vette pár héttel ezelőtt és legutóbb le se került rólam… Emlékszem, annyira megkívánt benne, hogy csak a tangám húzta félre és úgy kefélt, mint egy őrült. Ezzel az emlékkel és a felfokozott testi vággyal érkeztem a házához, majd kopogás nélkül benyitottam az ajtón. Ott ült a nappaliban és felém fordította a fejét. De nem volt egyedül.

- Édesem, nézd csak! Ő az egyik legjobb barátom.

A fotelből kiszállt egy nála fiatalabb pocakos férfi és mosolyogva üdvözölt.

- Elnézést, ha zavarok. Nem tudtam, hogy változott a program – néztem apucira, vártam valami magyarázatot, hogy mi történik.

- Nem, nem! Nem változott csillagom, ő a meglepetésem…

Nem értettem. Vagyis nem akartam az első gondolatomra hagyatkozni, inkább vártam, hogy a főnököm magától mondja el, hogy miről is van szó.

- Meséltem rólad és szóba került, hogy ő is szívesen kényeztetne egy olyan fiatal nőt, mint te. Abban maradtunk, hogy eljön és megbeszéljük veled.

Azonnal kirobogtam a konyhába, lüktetni kezdett a fejem. Ideges voltam. Utánam jött és fordultamból felpofoztam. Meg is szeppentem, hogy most ez milyen következményekkel fog járni. De nem szólt semmit, engedte, hogy kifakadjak.

- Ez most mégis mi? Átpasszolsz? Megosztassz? Te őrült vagy! Elmegyek!

- Várj, kérlek, hallgass meg – Bár dühös voltam és nem is néztem rá, azért megálltam, hogy folytassa. - Nem arról van szó, hogy nem kellesz. Lehet én fogalmaztam rosszul. Boldoggá akarlak tenni a teljes mértékben, mindenben, mindig. Szeretném, ha kísérleteznél, amig még itt vagyok. Arra gondoltam, hogy kipróbálhatnánk a szex ilyen formáját is. Ez rajtad áll. Nemet is mondhatsz, ha nem akarod. Nem fekszel le vele… De ha tetszik az ötlet, akkor kukkolhat bennünket.

Hüledeztem minden kimondott mondatnál. Néztem a padlócsempét és nem tudtam mit tegyek.

- Kimegyek az udvarra, egy cigire. Gondolkodnom kell – mondtam bosszúsan és félrevonultam.

Kiültem a kerti székbe és dühösen csaptam le a gyújtót a kerti kisasztalra. Nem a fickó miatt voltam ideges. Ott és akkor jöttem rá, hogy beleszerettem a főnökömbe. És a nagyobb baj, hogy ő ezt hamarabb látta rajtam. Tudja nagyon jól, hogy nem tudok nemet mondani neki, mert szeretem. Szeretem és szerettem mindenét attól a perctől kezdve, hogy visszatért az infarktus után. Izgalmasok voltak a lopott órák, szenvedélyét imádom. Megőrjít pusztán csak azzal, ahogy hozzám ér. És tudom, hogy most is ez a cél, azt akarja, hogy olyan élményt nyújtson, más férfi bevonásával, amit talán egyetlen egy jövőbeli pasi sem engedne meg nekem. Cikáztak bennem a gondolatok, a cigi meg leégett.

Visszamentem a konyhába, ő még mindig ott állt. Fürkészte a tekintetem.

- Bonts ki egy üveg vörösbort… Mert most feszült vagyok. Ezt nem igy kellett volna felvezetned. Akkor kellett volna, amikor kettesben vagyunk. Így egy kicsit belétaszítottal egy kényes szituba. És őt is. Ugye tudod?

- Tudom…- hajtotta le a fejét.

- Veled akarok szeretkezni. Megpróbálom őt semmibe venni, közben kukkolhat. Ez az ajánlatom. Az előző cigi leégett, semmit nem szívtam belőle. Visszamegyek, rágyújtok egy másikra. Addig menj és beszélj vele, hogy mi a felállás. Ha benne van igy is, akkor oldjuk fel a kínos hangulatot egy kis zenével és borozással.

Nem szólt semmit, csak bólintott.

Néhány perccel később csatlakoztam az urakhoz. Kérésemhez hűen ment a zene, a borospoharak már meg voltak töltve. Megszakították a beszélgetésüket, de intettem, hogy folytassák. Lesüppedtem egy másik fotelbe és csendben nézelődtem a másik férfi irányába, miközben lassan kortyolgattam a boromat. Őszintén megmondom, fogalmam sincs miről beszélgettek. Témáról témára szálltak, közben teljesen sötét lett. Éhes lettem. És még mindig feszült voltam. Nem tudtam hogyan alakulhat majd az est további része, egyáltalán nem éreztem azt, hogy átfordulhat mindez pozitívvá. Közöltem, hogy elvonulok vacsorát készíteni mindannyiunknak és addig tovább beszélgethetnek. Hallottam, ahogy sutyorognak. Gondolom rólam. Kínomban kacagtam a tűzhely fölött, miközben egy spagetti alapot igyekeztem összerotyogtatni.

- Nagyon szép a mosolyod – a hang irányába néztem. – E-e-elnézést, csak szerettem volna kimenni egy cigire én is.

- Itt hátul a kertben lehet- böktem az ajtóra.

Kiment én pedig elzártam a spagetti alatt a főző levet. Ennek amúgy is kell néhány perc, és rövid töprengés után úgy döntöttem, hogy én is rágyújtok odakint.

- Csatlakozom, ha nem gond. – jelentettem ki, anélkül hogy adtam volna lehetőséget más variánsra.

A fickó olyannyira meglepődött a hangomtól, hogy előbb a saját lábában botlott meg, majd majdnem felrúgott egy kertitörpét. A látvány vicces volt és megmosolyogtam.

- Csak óvatosan, el ne essen.

- Tegezz, kérlek, nagyon sokat segítene oldani a feszkót.

Akkor láttam meg rajta, hogy ő is zavarban van. Ráadásul bele akart vágni egy gondolatsorba, de helyette elkezdett dadogni. Ettől valahogy barátságosabb lett a szememben.

- Még nem csináltam ilyet… - próbálta megnyitni azt a témát, ami miatt mindhárman itt volnánk.

Figyelni kezdtem rá. Hirtelen már nem is tűnt olyan ijesztőnek a jelenléte, mint érkezésem első perceiben. Végig is futott az agyamon az, hogy ha egy kötetlen közös program után hozzuk fel a hármas együttlét gondolatát, emészthetőbb lett volna. Gondolom… Nem tudom. Miközben magáról kezdett mesélni, visszatértünk a spagettihez, leszűrtem és tálalásra készültem. Apuci is megjelent és megkértem, hogy készítsen elő három terítéket.

Vacsora közben már a második üveg bort fogyasztottuk el. A férfi nekem mesélt, most valahogy apuci maradt kívülálló. De nem szólt semmit, nem haragudott érte. Talán remélte, hogy így jól alakul az este. Gyors mosogatás után mindannyian visszatértünk a nappaliban. A zene már nem szólt. Apuci mellé ültem, vállára hajtottam a fejem, de közben a vendégünket néztem. Ő is engem. Elkezdem a kezem búcsúztatni a főnököm lábai közé, közben továbbra is a velem szemben ülő férfit figyeltem. Apuci épp témázott, de abban a pillanatban el is hallgatott. Barátjára nézett, majd rám. Nézte, ahogy a kezem cirógatja és nadrágjában megkeményedik a férfiassága.

- Ne hagyd abba – suttogta és engedte, hogy elragadja az izgalom. Lekúsztam a földre és ráhajoltam a hímvesszőjére. Apuci pillanatok alatt elvesztette a kontrollt és próbált megválni ruházatától. Aztán az én blúzomat bontotta ki és gyönyörködni kezdett a kedvenc csipkés baby-dollban. – Nem bírok magammal, kívánlak! – azzal felállt és a lépcső felé húzott, hogy a hálószobában folytassuk. Visszanéztem a vendégre. Nyalta a száját és engem nézett. Kinyújtottam a karom és invitáltam, hogy csatlakozzon. Hárman vonultunk fel és becsuktuk az ajtót. Az ágyra heveredve apuci kényeztetni kezdte minden egyes porcikámat. Barátunk pedig mindeközben levetkőzött és bennünket nézett. Néha félénken megsimogatta a melleimet majd hátrébb lépett. Nézte, ahogy belekapaszkodom a partnerem vállába, és hallgatta, ahogy a fülébe nyögök. Megfordított és hátulról simult belém. Láttam mindeközben, hogy apuci barátja saját magát markolja, egyre erőssebben. Hívtam a mutatóujjammal, hogy közeledjen. Felemelkedtem és vadul megcsókoltam. Robbanásszerű melegség öntött el, mert éreztem, hogy odaadóan viszonozza. Bátrabban simogatott és a csiklómhoz nyúlt. Mindeközben apuci élvezhette, amint péniszére ráfeszülnek az izmaim.

- Ah de jó vagy!- zihálta, miközben a barátja nemiszervét kényeztettem a nyelvem hegyével. Tágulni kezdett körülöttem a tér, duplán visszhangzott mindkét férfi lihegése. – Kipróbálod őt is? - szakította meg a tempót. A fickó is várta a választ. Visszanéztem apucira és bólintottam.

A következő pillanatban már fordult a kocka: apuci nyalta a száját és bennem gyönyörködött, amint hüvelyemet barátja meredt farka feszítette szét. Becsuktam a szemem, belepirultam. Jól esett. Láttam, ahogy apuci elégedett, könnyes volt a szeme, amikor a markában ellőtt. Barátja szenvedélyesen, mély lökésekkel dolgozott azon, hogy orgazmushoz juttasson. Ujjai a legjátékosabb módon táncoltak a csiklómon, tovább fokozva a vágyat. Éreztem, ahogy már annyira nedves vagyok, hogy lecsorog a combomon.

Rájöttem, hogy jobban ráérez a jelenlegi igényeimre és néhány pillanat után odaszóltam.

- Most… most fogok elélvezni!

Fülcimpámba harapott és gyorsabb tempóra váltott. Együtt élveztünk el. És apuci teljesen büszke volt, még az arcára is kiült az elégedettség. Hármasban végzett zuhanyozással zárult az éjszaka, utójátékként. Kicsivel később a jóbarát elindult hazafelé, én pedig egy puszival búcsúztam a főnökömtől, majd taxiba szálltam. Nem beszéltünk arról, kinek mennyire tetszett ez az új élmény.

Másnap reggel 8 előtt 10 perccel letettem a főnököm asztalára az azonnali felmondásom. A nap folyamán 178 alkalommal hívott. Soha többet nem találkoztam vele.

-vége-